Eisemann Mihály

Egresi Mihály, teljes nevén: Eisemann Mihály László (Budapest vagy Paripás,[m 1] 1898. június 19. – Budapest, 1966. február 15.[1]) magyar zeneszerző, karmester, zongorista.

Id. Eisemann Mihály és Payerle Éva (1876-1941) gyermekeként született. Kántortanító édesapjától tanult kottát olvasni, énekelni[4] 7 évesen kezdett hegedülni tanulni, de nem lelte örömét benne, inkább zongoraleckéket vett apjától. 17 évesen Varga Vilma növendéke lett. 1917-ben felvették a Zeneakadémiára, Kodály Zoltán, Siklós Albert és Weiner Leó voltak a tanárai. Zeneakadémiai tanulmányaival egy időben jogot is tanult a Budapesti Jogi Egyetemen. 1924. december 17-én Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Husz Ilona Cecilia tanítónővel, Husz Gusztáv Jakab és Minarovits Cecilia lányával.

1923 és 1927 között bárzongorista volt a Stefánia úti Admiral bárban. Itt fedezte fel Harmath Imre, akkor már ismert szövegíró. A Szeret-e még? és a Lesz maga juszt is az enyém című daluk néhány hét alatt Eisemannt is országosan ismertté tette. Három mákvirág címmel Szilágyi Lászlóval írta meg első operettjét, amelyet Miss Amerika címmel mutatott be a Fővárosi Operettszínház 1929. január 12-én. 1931-ben a Die Schwebende Jungfrau című német filmhez írt először filmzenét. 1931 és 1943 között 11 magyar filmhez írt filmzenét. 1945 után ismét bárzongorista lett, 1958-ban mutatták be utolsó előtti operettjét a Bástyasétány 77-et (vagy „A Bástya”, ahogy Eisemann gyakorta nevezte). A közkedvelt vélekedéssel ellentétben sosem volt a Fővárosi Nagycirkusz karmestere. A félreértést az okozhatja, hogy a Cirkusz csillaga című operettjét ő dirigálta a Nagycirkuszban. 1965-ben hazalátogatott szülőföldjére, tiszteletére díszelőadást rendeztek a szabadkai színházban. Haláláig Budapesten élt, sok időt töltött gárdonyi nyaralójában. Kedvenc saját szerzeménye: Mondja, mi ragyog a szemén (1936).

forrás: wikipédia

VIDEÓ