Fűzy Gábor

Fűzy Gábor vagyok, a zene közkatonája. Sokak Gabija – ma már olykor Gabi bácsija -, a bárzene utolsó mohikánja.
Soha nem éreztem azt, hogy te jóságos ég, munkába kell mennem. Szerencsés embernek tartom magam, aki amellett, hogy szórakoztat, maga is szórakozik. Vendégeim szemeit fürkészve, érzem meg, hogy éppen szerelmes az ember, vagy szeretne bolondulásig? Netalán úgy szeretne részeg lenni, mert eldobták, mint egy szál gyufát, de ugye az egyiknek sikerül, a másiknak nem, mivel csak átutazók vagyunk itt a földön…
Minden érzést, örömöt, bánatot ki lehet fejezni, meg lehet élni ezekkel az örökérvényű melódiákkal. Sikerem az, ha az emberek velem dúdolják, éneklik a számokat és együtt élünk meg egy csodás találkozást.

1944-ben születtem, Budapesten. Először hangszerkészítőnek tanultam, ám végül “A “ kategóriás vendéglátó-ipari zenész lett belőlem. Első szerződésemet 1963-ban kaptam meg. Budakalászon, egy téglagyár és egy lenfonó melletti éjszakai zenés helyen jöttem rá, hogy nem a jól betanult számokat énekelve, magamnak kell játszanom, hanem az emberek szívéhez szólva, az ő kedvükben járva.
1966-69 között Kecskeméten az Aranyhomok Szállodában zenéltem dobos kollégámmal, Zab Istvánnal, akivel 1969-től 1971-ig Finnországban és Hollandiában is dolgoztunk.
1971-1976 között a Gellért-hegyen található Búsuló Juhászban játszottam. A kazánkovácstól Latinovitsig, az élsportolótól a lottó ötös nyertesig, mindenkinek, olykor este 10-től másnap 11-ig.
1976-ban jegyeztem el magam az Aranykéz utcai, mára legendássá vált Pipacs Bárral. A Pipacsba „mindenki” bejárt Alfonzótól Albert Flóriánig, Bodrogi Gyulától Farkas Jánosig, Kabos Lászlótól Szűcs Lajosig, Kibédy Ervintől Szusza Ferencig, Tordy Gézától Törőcsik Andrásig.
1992-ben megnyitottuk dobos kollégámmal, Cseke Lászlóval a Magyar utcai Kispipacs Bárt, majd 1998-tól szólóban játszottam.

Jelenleg a budai Piros Pezsgő Pianó Bárban lehet megtalálni.