Maróti László

Hat évesen kezdett zongoraórákra járni. Tizenkét évesen a Kodály Zoltán védnöksége alatt működő Békés-Tarhosi Zeneiskolába járt három tanévet. Itt alaposan elsajátította a szolmizálást. A zongoraórák mellett trombitázott is fúvós zenekarban és még sok hangszerrel megismerkedett.
Édesapja Dr. Maróti Gyula, a kórus zenével kötelezte el magát. Megalapította és huszonkét évig vezette a KÓTA-t (Kórusok Országos Tanácsa).
Zeneszerzésre Szelényi Istvánhoz járt és karvezetést tanult Bárdos Györgynél.

A jazz szóval talán még nem is találkozott, de az úgynevezett könnyűzenei harmóniákra igen fiatalon felfigyelt.
A gimnáziumi évei alatt már jazzt is zongorázott. Valami véletlen folytán az érettségi után szinte azonnal műsorkísérő zongoristaként került az esti, éjszakai életbe. Különböző bárokban beült a zongora mögé, ha az ottani zongoristának hirtelen el kellett menni. Ezért soha senki nem szólt rá. Az ilyen alkalmak százával ültették el emlékezetébe az operetteket, magyarnótákat, magyar és külföldi táncdalokat.

1959-ben már a Magyar Televízió zenei összeállítója volt kötetlen munkaidővel, így közben „kint a városban” nagyon sok műsort kísért. Öt évvel később már nem volt visszaút: zenész lett. Repertoárja egyfolytában növekedett.
1964-ben zenekart alakítottak, Dr. Sugár Quartet néven. Először Tihany, majd Berlin után bejárták Svédországot, később Svájcban, Zürichben és Arosában játszottak közel két évet. Nyolc évig dolgoztak együtt. Ezen idő alatt beleszeretett a hangszerelésbe.

Egy svájci telefonbeszélgetés után igent mondott az átépítés után újra megnyíló budapesti Moulin Rouge felkérésére. Eredetileg hét, a bemutatóknál tizenhárom, tizennégy tagú zenekarával két évig dolgozott a színpad előtti árokban. A műsorokat Gálffy János, majd Kalmár Tibor rendezte. Jánossal később nagyon sok színpadon volt fellépésük, még a hűvösvölgyi Nagyrét dobogóján is. Hosszú időn át dolgozott Cserháti Zsuzsával, Ambrus Kiryvel és Magai Klementinával. Sok neves énekessel, táncossal hozta össze a sors. Így történt, hogy egy hónapon keresztül kísérhette Vámosi Jánost és Záray Mártát is, akiket már kicsi gyerekként lemezekről és rádióból ismert.

A Moulin Rouge-ból minden bárzongorista álomhelyére, a Búsuló Juhász bárjába került. Itt határtalan volt a tanulási lehetősége. Éjfélkor nyitott és reggel hatig, nem ritkán nyolcig, kilencig játszottak. Mivel a szórakozóhely éjfélkor nyitott, lehetőség nyílt rá, hogy emellett egy trióval kísérhette a Kamara Varieté szombatonként kettő, vasárnap három előadását. Miután a Kamara Varietét bezárták, a Fővárosi Nagycirkusz zenekarában zongorázott hasonló elfoglaltsággal két teljes évig. Az utolsó előadás után kényelmesen felautózott a Gellért-hegyre a Búsulóba, s néha még “álmodott” is – ami nem csoda -, zongorázás közben.
Mindemellett rengeteget hangszerelt a Moulin Rouge zenekarának, a cirkuszi artisták számára.
Három és fél évet töltött bárzongoristaként a Búsuló Juhász bárjában.