Esze Jenő (Budapest, 1947. március 26. –) Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel, Artisjus-díjjal, Weiner Leó-díjjal kitüntetett zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus, a „könnyűzene elméletének atyja”, a Fantázia Szalonzenekar létrehozója.

A magyar történelem Rákóczi szabadságharcáig visszanyúló családjának leszármazottja.

Klasszikus zenei tanulmányait a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola emelt szintjének elvégzése után Kertész Kornél tanítványaként dzsesszzongoristaként folytatta.

Az Országos Szórakoztatózenei Központ Stúdiójának tanára, majd igazgatója lett, de a Rajkó Zenekar iskolájának zeneelmélet-tanára is volt.
Zenepedagógiai pályája mellett zongoraiskolai tankönyvet (Tanuljunk zongorázni tánczenét, Improvizáció), zeneelméleti tankönyvet (Zeneelmélet nem csak szórakoztató zenészeknek), szakcikkeket írt a könnyűzene művelőinek számára. Magas fokú elméleti és stílus ismerete elismeréseként több, mint 30 éven keresztül a könnyűzenészek országos vizsgaminősítő bizottságának tagja volt. A legkülönbözőbb műfajokban kérték fel zsűrizésekre. Az Országos Bárzongorista Verseny zsűrijének tagja volt, az Egri Trilla Országos Zenei Verseny, majd az Egri Cigányzenei Vetélkedő zsűrijének elnöke volt.

Zongoraművészi tehetségét a legmagasabb fokú technikai kiműveltség jellemzi. Bár a Magyar Rádió sohasem készített vele felvételeket, de több alkalommal közvetítették hangversenyeit a Bartók Rádióban – élő adásban – a Pesti Vigadóból és a Zeneakadémiáról. Két nagy sikerű zongorapárbajban is fellépett Oravecz György ill. Lengyel Zoltán zongoraművészekkel.
Fő erénye, hogy nem csak elméleti szinten tudja a könnyűzenei stílusok (dzsessz, operett, szalonzene, sanzon, táncdal, magyar nóta stb.) árnyalati különbözőségét, hanem saját maga is interpretálni tudja azokat. Ezt a képességét vette igénybe a Magyar Hanglemezgyár, amikor Pere János dalénekes klasszikus szalonzenei (Herkulesfürdői emlék) és szalon-tánczenei kíséretet (Egy régi-régi dal mesél, Fehér orchideák) egyaránt igénylő albumának hangfelvételénél rábízta a Fantázia Szalonzenekar létrehozását.
Műfaji sokoldalúságát bizonyítja, hogy a 9 tagú Fantázia Szalonzenekar létrehozása mellett több zenekar vezetője is: 8 tagú partyzenekara, az ország egyik leghíresebb együttese volt. Jazz combójával belföldön és külföldön is jelentős koncerteket tartott, de a komolyzene kedvelőinek is alakított zenekart 20 taggal Budapesti Kamarazenekar néven, melynek művészeti vezetője volt.
A Yamaha hangszergyártó cégnek két évig bemutató billentyűse volt.
Zeneszerzőként 6 dala szerepel Perczel Kováts Orsolya Ne ígérj c. CD-jén.

Fűzy Gábor vagyok, a zene közkatonája. Sokak Gabija - ma már olykor Gabi bácsija -, a bárzene utolsó mohikánja.
Soha nem éreztem azt, hogy te jóságos ég, munkába kell mennem. Szerencsés embernek tartom magam, aki amellett, hogy szórakoztat, maga is szórakozik. Vendégeim szemeit fürkészve, érzem meg, hogy éppen szerelmes az ember, vagy szeretne bolondulásig? Netalán úgy szeretne részeg lenni, mert eldobták, mint egy szál gyufát, de ugye az egyiknek sikerül, a másiknak nem, mivel csak átutazók vagyunk itt a földön…
Minden érzést, örömöt, bánatot ki lehet fejezni, meg lehet élni ezekkel az örökérvényű melódiákkal. Sikerem az, ha az emberek velem dúdolják, éneklik a számokat és együtt élünk meg egy csodás találkozást.

1944-ben születtem, Budapesten. Először hangszerkészítőnek tanultam, ám végül “A “ kategóriás vendéglátó-ipari zenész lett belőlem. Első szerződésemet 1963-ban kaptam meg. Budakalászon, egy téglagyár és egy lenfonó melletti éjszakai zenés helyen jöttem rá, hogy nem a jól betanult számokat énekelve, magamnak kell játszanom, hanem az emberek szívéhez szólva, az ő kedvükben járva.
1966-69 között Kecskeméten az Aranyhomok Szállodában zenéltem dobos kollégámmal, Zab Istvánnal, akivel 1969-től 1971-ig Finnországban és Hollandiában is dolgoztunk.
1971-1976 között a Gellért-hegyen található Búsuló Juhászban játszottam. A kazánkovácstól Latinovitsig, az élsportolótól a lottó ötös nyertesig, mindenkinek, olykor este 10-től másnap 11-ig.
1976-ban jegyeztem el magam az Aranykéz utcai, mára legendássá vált Pipacs Bárral. A Pipacsba „mindenki” bejárt Alfonzótól Albert Flóriánig, Bodrogi Gyulától Farkas Jánosig, Kabos Lászlótól Szűcs Lajosig, Kibédy Ervintől Szusza Ferencig, Tordy Gézától Törőcsik Andrásig.
1992-ben megnyitottuk dobos kollégámmal, Cseke Lászlóval a Magyar utcai Kispipacs Bárt, majd 1998-tól szólóban játszottam.

Jelenleg a budai Piros Pezsgő Pianó Bárban lehet megtalálni.

Hat évesen kezdett zongoraórákra járni. Tizenkét évesen a Kodály Zoltán védnöksége alatt működő Békés-Tarhosi Zeneiskolába járt három tanévet. Itt alaposan elsajátította a szolmizálást. A zongoraórák mellett trombitázott is fúvós zenekarban és még sok hangszerrel megismerkedett.
Édesapja Dr. Maróti Gyula, a kórus zenével kötelezte el magát. Megalapította és huszonkét évig vezette a KÓTA-t (Kórusok Országos Tanácsa).
Zeneszerzésre Szelényi Istvánhoz járt és karvezetést tanult Bárdos Györgynél.

A jazz szóval talán még nem is találkozott, de az úgynevezett könnyűzenei harmóniákra igen fiatalon felfigyelt.
A gimnáziumi évei alatt már jazzt is zongorázott. Valami véletlen folytán az érettségi után szinte azonnal műsorkísérő zongoristaként került az esti, éjszakai életbe. Különböző bárokban beült a zongora mögé, ha az ottani zongoristának hirtelen el kellett menni. Ezért soha senki nem szólt rá. Az ilyen alkalmak százával ültették el emlékezetébe az operetteket, magyarnótákat, magyar és külföldi táncdalokat.

1959-ben már a Magyar Televízió zenei összeállítója volt kötetlen munkaidővel, így közben "kint a városban" nagyon sok műsort kísért. Öt évvel később már nem volt visszaút: zenész lett. Repertoárja egyfolytában növekedett.
1964-ben zenekart alakítottak, Dr. Sugár Quartet néven. Először Tihany, majd Berlin után bejárták Svédországot, később Svájcban, Zürichben és Arosában játszottak közel két évet. Nyolc évig dolgoztak együtt. Ezen idő alatt beleszeretett a hangszerelésbe.

Egy svájci telefonbeszélgetés után igent mondott az átépítés után újra megnyíló budapesti Moulin Rouge felkérésére. Eredetileg hét, a bemutatóknál tizenhárom, tizennégy tagú zenekarával két évig dolgozott a színpad előtti árokban. A műsorokat Gálffy János, majd Kalmár Tibor rendezte. Jánossal később nagyon sok színpadon volt fellépésük, még a hűvösvölgyi Nagyrét dobogóján is. Hosszú időn át dolgozott Cserháti Zsuzsával, Ambrus Kiryvel és Magai Klementinával. Sok neves énekessel, táncossal hozta össze a sors. Így történt, hogy egy hónapon keresztül kísérhette Vámosi Jánost és Záray Mártát is, akiket már kicsi gyerekként lemezekről és rádióból ismert.

A Moulin Rouge-ból minden bárzongorista álomhelyére, a Búsuló Juhász bárjába került. Itt határtalan volt a tanulási lehetősége. Éjfélkor nyitott és reggel hatig, nem ritkán nyolcig, kilencig játszottak. Mivel a szórakozóhely éjfélkor nyitott, lehetőség nyílt rá, hogy emellett egy trióval kísérhette a Kamara Varieté szombatonként kettő, vasárnap három előadását. Miután a Kamara Varietét bezárták, a Fővárosi Nagycirkusz zenekarában zongorázott hasonló elfoglaltsággal két teljes évig. Az utolsó előadás után kényelmesen felautózott a Gellért-hegyre a Búsulóba, s néha még “álmodott” is - ami nem csoda -, zongorázás közben.
Mindemellett rengeteget hangszerelt a Moulin Rouge zenekarának, a cirkuszi artisták számára.
Három és fél évet töltött bárzongoristaként a Búsuló Juhász bárjában.

Született Miskolc, 1974.03.28.

1980-ban Miskolcon kezdte el zongora tanulmányait az Erkel Ferenc Zeneiskolában.
1981-ben Budapestre költözött. Hangszert váltott, hegedűt és brácsát tanult 3 évig.
1985-ben mégis a zongora mellet döntött,
a Vasutas és Postás Zeneiskolában folytatta tanulmányait.
A bárzongorázás számtalan stílusirányzatát és a végtelen repertoárt nagybátyjától Szirmai Zoltántól, a neves bárzongoristától sajátította el.
Később az Országos Szórakoztatózenei Központ Stúdiójában, Esze Jenő zenepedagógus kezei alatt tökéletesítette tudását.

17 évesen megkapta élete első szerződését Törökországban a Swiss Hotel-ben, ahol 6 hónapig játszott, egy trióval.

Törökországi hazatérése után,
Marokkóban, a Hotel La Mamounia-ban 13 ėvig játszott olyan hírességeknek, mint

Michael Legrand
Claude Bolling
Ennio Morricone
Stephane Grapelli
Marokkói király
George W. Bush
Sophie Marceau
Alain Prost
Charles Aznavour.

2002-ben Japán Yokohama következett, ahol egy luxus étterem bárzongoristája volt.

2008-tól luxus hajókon is megfordult rendszeresen, pl. Princes Cruises, Holland Amerika Line.
Ezt követően visszatért Marokkóba hat hónapra.

2016-tól játszik itthon.
Ritz Carlton Hotel,
Hotel Intercontinental,
Párizsi Udvar Hyatt Hotel

Fia, legifjabb Bóni Lajos szintén szakmabeli bárzongorista lett.

Született Budapest, 1979.10.05.
Édesapja klarinétművész, a Magyar Állami Népi Együttes tagja és a Száztagú Cigány Zenekar Alapító Tagja volt. Anyai ágról nagyapja Váradi Lajos, az egri Grand Hotel Eger prímása volt 30 évig. Nagybátyái a kitűnő hegedűs Lakatos Miklós, és a jazz zongorista Csík Gusztáv.

Zongora tanulmányait 8 évesen Ittzés Vilmától kezdte elsajátítani a Molnár Antal Zeneiskolában, majd ezt követően 12 évesen a Vasutas és OSZK tánczene-jazz szakán Csonka Emil kezei alatt “nevelkedett”.
Későbbiekben Márkus Tibor, Oláh Kálmán és id. Szakcsi Lakatos Béla voltak a tanárai.

Már 16 éves korában játszott Budapest legelitebb hoteljeiben, mint pl. a Hotel Kempinski, Le Meridien, Gresham Palace Four Season, Art Café Vörösmarty tér. 2001-ben a világ egyik legpatinásabb hoteljében, a monte-carloi Hotel de Parisban játszott triójával másfél hónapot karácsony és szilveszter alkalmával, amelynek az lett az eredménye, hogy 2004-től egy énekessel kiegészülve egészen 2012-ig az SBM első zenekaraként léptek fel rendszeresen.

2014-ben megnyerte az Országos Bárzongorista Versenyt, majd ezt követően ez év decemberétől folyamatosan élvezhették ragyogó zongorajátékát Svájc leghíresebb hoteljeiben, mint pl. a Victoria Jungfrau Interlaken, The Chedi Andermatt, Hoff & Quellenhoff Bad Ragaz, Hotel Montana Luzern (amivel elnyerték az év hotelja címet 2018-ban)és a Grand Resort Bürgenstock.

Mindenki zenész a családban. Édesapám bárzongorista volt Kazincbarcikán. Én viszont klasszikus zenei pályára készültem. Apukám is mondta, hogy hagyjam a bárzenét, ő már végigélte, mennyire nehéz ebben mozogni, érvényesülni, megfelelni. Nem elég csak jól zongorázni. Szerette volna, ha én ezt nem élem át. Nem kellett győzködnie, a klasszikus zene volt a mindenem. De rájöttem, hogy nem bírok megállni itt, hiába mondták, hogy nagyon jól megy, belemászkáltam más műfajokba, gondolkodtam, mi jöhet még, dzsessz? Sodródni kezdtem, felléptem kurhausokban, ahol könnyedebb klasszikusokat játszottunk, jöttek a vendéglátóhelyek, aztán a Váradi Roma Café, amit a bátyámmal alapítottunk. Tizenöt évig csináltuk. Élveztük, megszületett hat dupla platinalemez, rengeteget koncerteztünk, zeneileg újra és újra feltöltődtünk, szuper volt! Csak aztán elfáradtunk.
Ezt követően megnyertem a 2012-es bárzongorista versenyt.

Ez után Boscolo, New York Kávéház, itt játszottam nagyságrendileg három évig. Jelenleg a Búsuló Juhászban játszom, ez a fő munkahelyem, heti hat nap. Emellett délben a Fakanál Étteremben, egy vásárcsarnok első emeletén, cimbalom-zongora-hegedű felállásban játszunk cigányzenét, filmzenét, operetteket, amerikai örökzöldeket. Más világ, de az is nagyszerű.

Ez már laza, ez már a pihenés. Főleg a Váradihoz képest. Anno napi két koncert, és volt egy éttermünk is, azt is Váradi Roma Cafénak hívták, rengeteg zenész járt oda, klasszikus, dzsessz, popzenészek jöttek, mert nagyon jó volt a hangulat. Beestünk mi is a koncertek után, játszottunk ott is, olyan minőségben szólaltunk meg, mint a lemezen.

Azt tudom, hogy ha megfogok egy asztalt a zenémmel, odafigyelnek. Még nem voltam olyan helyen, ahol a jó zenére ne figyeltek volna. Szeretek kedveskedni a pincéreknek is, néha jönnek, hogy ezt meg ezt tudom-e. Mondom nem - mert a repertoár sosem lehet elég nagy -, de majd megtanulom. És megtanulom.

Született 1986.10.01. Szabadszálláson.
Öt évesen kezdte zenei tanulmányait édesapja hatására. Kezdetben hegedűt, majd tíz éves korától zongorát is tanult a kunszentmiklósi zeneiskolában.

2001-től felvételt nyert a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol hegedű és szolfézs tanszakon folytatta komolyzenei képzését.

A bárzongorázás alapjait a kiváló zenepedagógus Esze Jenő kezei alatt tanulmányozta 2002-től 2005-ig.

A különböző zenei műfajok iránti szeretete a jazz világába is elrepítette, melyhez 2007-től egy éven át Ifj. Szakcsi Lakatos Béla közbenjárásával jutott közelebb.
2008-tól tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz zongora szakán folytatta Oláh Kálmán növendékeként, ahol 2011-ben szerezte meg a jazz-zongora előadóművészi diplomát kiváló minősítéssel.
2014-ben pedig jazz-zongora tanári diplomát szerzett kitüntetéses minősítéssel.
2013-ban egy szemesztert töltött Erasmus Ösztöndíjasként a Johannes Gutenberg Universität Egyetem jazz-zongora szakán Németországban Mainz-ban, Jean-Yves Jung tanítványaként, melyet kitűnő minősítéssel végzett el.

2014-ben részt vett az Országos Bárzongorista Versenyen, ahol harmadik helyezést ért el.
2015-ben meghívást kapott a milánói világkiállításra, ahol bemutatta a Bogányi zongorát.
2019-ben zeneszerzést és hangszerelést tanult Szakcsi Lakatos Bélától.

Sokoldalúságát itthon és külföldön egyaránt kamatoztatja.
2006-ban a Holland America Line Westerdam nevű luxushajóján klasszikus hegedű-zongora duóval lépett fel Fehér Sándor hegedűművésszel.

2011-től 2013-ig az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskolában jazz-zongora főtárgy tanár, kötelező zongoratanár és jazz-ének korrepetitor. Több tanítványa is felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakára.

2012-től 2016-ig bárzongorista a budapesti Four Seasons Hotelben.
2014-től 2016-ig jazz-zongorista a Silverline hajótársaságnál Budapesten.
2015-től 2016-ig jazz-zongorista az Ária Hotelben.
2016-tól 2018-ig klasszikus és jazz zongorista egy Kurzenekarban, a Bayerische Staatsbad-nál Bad Brückenau-ban.
2019-től 2020. márciusáig bárzongorista a Spoon Cafe & Lounge állóhajón Budapesten.

2018. szeptembertől zongoratanár alap és középfokon a Talentum Tánc és
Zeneművészeti Szakközépiskolában.

Született Budapest, 1972.04.08.
Kisgyermek kora óta elválaszthatatlan kötődése van hangszeréhez, a zongorához.

Komolyzenei tanulmányai után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakán Gonda János és Binder Károly voltak a mesterei, akiktől jazzelméletet tanult és a különböző stílusirányzatokat ismerhette meg.

A bárzongorázást és a kimeríthetetlen repertoárt Esze Jenő irányítása alatt - aki a műfaj egyik legnagyobb szaktekintélye - volt lehetősége elsajátítani.

Pályakezdőként számos zongorista közül őt nevezték ki a Hilton Hotel
bárzongoristájának.
Hosszú éveken át játszott a Hotel Kempinski és a Le Meridien luxus szállodákban trió formációkban.

Szóló koncerteket adott az Aria Hotel zenei tematikájú elemekre épülő szállodájában, ahol barátja Bogányi Gergely által megálmodott hangszerét, a Bogányi zongorát szólaltathatta meg.

A 2014-es Országos Bárzongorista Verseny ezüst érmese.
Jelenleg az híres Gerbeaud Kávéház zongoristája.

Gallusz György zongorista 1944 január 13-án születtem Budapesten.

Édesapám Gallusz Béla ismert zongorista volt aki fiatal korában a Heineman és Kelényi nagyzenekarokban dolgozott 1948-ig.
Utána (a 3 gyerek miatt?) és a nagyzenekarok eltörlése után mint bárzongorista dolgozott duóban trióban a budapesti Kakas Bárban,a Trojkában és a Sport Bárban stb.... és 1956 után még Szolnokon is a Tünde Bárban is.
Mint fiatal kezdő muzsikus már akkor magamba szívtam a bárok hangulatát és a vele járó repertoárt, de számomra a legfontosabb mérföldkö volt amikor meghallottam Korodi Ivánt és dobosát Kékesit a Paradiso Bárjában, igaz csak kívülről az utcán állva hallgatva Ivánt többször a délutáni 5 órai teákon.
Persze akkor már ismertem a legnagyszerübb bárzongoristákat mint Solymossy Lulut, Szabó Józsit, Vécsey Ernöt, Turán Lászlót, Szabó Kálmánt, Kertész Kornélt, Horváth Jenőt, Tooth Menyust vagy Garai Attilát a Gellért Bárjából de azok személyesen szinte elérhetetlenek voltak a számomra mivel ők többnyire késö éjszaka kezdtek el dolgozni.

Iván játékstilusa és kiváló éneklése ugyanúgy elbűvölt mint az akkor általam tanulmányozott amerikai jazz zenészek Errol Garner, Fats Waller, Teddy Wilson, Charlie Parker játéka.
Tudom hogy ma ezt nehéz elhinni, de így volt mivel én mindig csak a jó zenét kerestem minden stílusban és otthon a lakásban is szinte örökösen szólt a néprádióból a "Jó Ebédhez Szól A Nóta", ahol Lakatos Sándor mellett imádtam hallgatni Toki Horváth Gyula vagy Járóka Sándor zenekarát akik nemcsak virtuózok voltak hanem kiváló zeneszerzök is.

Kóródi Iván volt a fiatal generáció legtehetségesebb bárzongoristája és a testvére "Pempö" a legjobb dobos volt akkor, akit még Kovács Gyula is elismert. Hallottam hogy Horváth Jenő és Szabó Józsi is szerették és elismerték Iván játékát.
A mai napig tartom a kapcsolatot telefonon az Ivánnal és tehetséges fiával Péterrel akiket szinte úgy szeretek mint testvéreket.

Az OSZK Stúdiójában Kármán Ella és Váczi Károly volt a klasszikus zongoratanárom, majd Szabó Józsefhez kerültem ahol ott volt velem Lakatos Szakcsi Béla is egy ideig.
Leírni szinte lehetetlen, hogy milyen megtiszteltetés volt akkor Szabó Józsi tanitványának lenni aki a zsenialitása mellett a legszerényebb ember is volt és akit minden zenész tisztelt és szeretett.
A számomra az ott eltöltött órákat sokkal jobban élveztem mint a Fáy Gimnáziumot ahova akkor jártam és érettségiztem ami sajnos a bizonyítványomban is megmutatkozott.

Sajnos 1 év után közölték velünk, hogy a Szabó tanár úrnak "túl sok növendéke van", ezért más tanárokat is kell segíteni!!
Majd belebetegedtem, hogy áttettek Tháler Gyula osztályába, de nem tudtam tenne semmit ellene.
Tháler tanár úr kiváló klasszikus alapokkal rendelkezett, mert Zeneakadémiát végzett zongorán Stefániai Imre alatt.
Emelett hihetetlen írott repertoárja is volt minden fajta zenéröl, talán a legnagyobb az országban?!
A Szabó Józsi jazz akkordok mellett most meg kellett tanulnom az összes Johann Strauss valcereket operetteket,müdalokat és a legismert magyar nótákat is.

Sikeres "B" kategóriás vizsga után kezdtem el dolgozni a budapesti bárokban az úgynevezett V kerületi "repüléseken" ami kezdödött a Pilvax Bárban, a Kedves Bárban (ott volt Cziffra Bechstein zongorája amit imádtam), Belvárosi Kávéház Bárjában,az Országház Étteremben ha jól emlékszem.
Késöbb dolgoztam a Busuló Juhász Bárjában de amit a legjobban szerettem a budapesti Klub Kávéház Bárját, amikor 18 évesen Orlay (Obendorfer)Jenő "Chappy-hez" kerültem olyan zongoristák után mint Solymossy Lulu, Garai Attila és Kőrössy János.
Rengeteget tanultam Jenő bácsitól aki minden amerikai örökzöldet ismert és énekelt is kiválóan, de a specialitása volt a Louis Armstrong stílusa. Ott volt velünk a híres Hardi Tamás bögös és énekes akit szintén nagyon szerettem és tiszteltem.

Chappy nagylelküen megengedte, hogy Nyugat-Németországba menjek szerződéssel és ezzel megkezdődött a hosszú külföldi vendégszereplésem nemcsak Németországban hanem Skandináviában is ahol mindig bárokban játszottunk.

A hazatérésem után a 60-as években én nyitottam Siófokon az Éden Bárt a Stefánszky Gyurival Duóban.

Ezt mind azért írom le mivel sok zenész lenézi a bárban való munkát, persze fogalmuk sincs róla hogy még New Yorkban a legjobb jazz zongoristák állandóan dolgoztak a "Bradley Bárban" ahol hatalmas pénzt tudtak keresni.

Én azután 10 évig dolgoztam a Sutton Place Hotelben Torontóban délután a Bárban, este meg az étteremben.
Ha volt nagy jazz koncertem, arra mindig elengedtek a német/kanadai tulajdonosok.

ui. És hogy kerültem a Sutton Place Hotel-be?
12 zongoristát hallgattak meg akkor a tulajdonosok és csak azért választottak engem, mert az amerikai örökzöldek mellett csak én ismertem a Kaiser Walzert és a bécsi dalokat, meg a szükséges olasz és francia repertoárt!
Igaz történet!