Totth Menyus

Bárzongorista

EMLÉKSZEM, NYÁR VOLT
Egy évtizede már, hogy ennek a szó szoros értelmében emblematikus dalnak a szerzője, Totth Menyhért, hazajött az emigrációból egy utolsó látogatásra, aztán visszament – meghalni. A fiatal generációk számára neve már nem mond sokat, meglepetéssel hallják, hogy sokan még mindig milyen lelkesedéssel beszélnek róla.
Totth Menyus fontossága elsősorban zeneszerzői tehetségéből ered, amivel szerencsésen párosult zongorajátékának stílusa. Az 1950-es években dalainak hallatára rögtön felkapta a fejét a zenész-társadalom, de az úgymond laikus közönség is, mert a jazz íze ugyanúgy sugárzott belőlük, mind a betiltott amerikai számokból. Hivatalos helyeken gyanakodtak is, hogy nem ilyeneket játszik-e magyar szöveggel, hogy így kijátssza az ellenőröket. (Ma már elmondhatjuk, hogy zenéjének jazz-minősége ennél fényesebb visszaigazolást nem is kaphatott volna.) Az invenciózus dallamok azonban csak egyik elemét képezik a „Menyus-jelenség”-nek. Legalább ilyen fontosságot kell tulajdonítanunk szerzeményei harmóniavilágának. Olyan akkordváltásokat alkalmazott, amelyek az akkori magyar zenei közegben egyszerűen mellbevágóak voltak. A „Karcsú szőke kislány” akkordszerkezetében alkalmazott szekvenciális lépések (a „csen-des, szen–de” szövegrésznél) a mai napig frissen hatnak és egyben azt is példázzák, hogy miként lehet és kell dallamot, akkordokat és szöveget szellemesen egyesíteni egy dalban, amit pillanatok alatt szeretett meg egy egész város.

PARADISO
A Március 15. tér 3-5.szám alatt Budapest egyik legszebb Bauhaus-stílusú bérháza áll. Falán márványtáblák örökítik meg az ott lakott Sinkovics Imre, Germanus Gyula, Homoki-Nagy István, Kaesz Gyula és Lukáts Kató emlékét. De egy emléktábla még ide kívánkozna, mert ebben a házban működött a „Paradiso”, az 1956 előtti Budapest legvonzóbb zenés szórakozóhelye. Legfényesebb korszaka volt, amikor Totth Menyus zongorázott itt, akkoriban a „Para” a pesti fiatalság mágnese volt, mindig zsúfolásig megtelve.

VIDEÓK