MAGYAR BÁRZONGORISTÁK EGYESÜLETE

ARCHÍVUM

Seress Rezső

eredeti nevén Spitzer Rezső (Budapest, Józsefváros,1899. november 3. – Budapest, Józsefváros,1968. január 12.)
zeneszerző, zongorista

Az egyik leghíresebb örökzöld dal, a
Szomorú vasárnap
(angolul
Gloomy Sunday
) zenéjének szerzője. A dalt több mint 100 nyelven adták elő.

Édesanyja Spitzer Blanka, felesége Nádler Háni volt, akivel 1934-ben kötött házasságot

Iskolai tanulmányait korán abbahagyva egy vándorcirkuszhoz csapódott. Jelentkezett Bruno úrnál, a cirkuszigazgatónál, hogy artista szeretne lenni.

Három hónap után édesanyja hazaparancsolta. Azonban ő maradt, s légtornásszá vált. Vecsésen baleset érte, egy próba során kötelek nélkül leesett a magasból. A fővárosi Korányi-klinikára szállították, s csodával határos módon túlélte a zuhanást. Élete fordulata az volt, amikor az Üllői úti kocsmák egyikében megismerkedett Bilicsi Tivadarral, aki rávette, álljon be színésznek. Rákosi Szidi magántanodájába jelentkezett. Táncoskomikus szeretett volna lenni, de mankói miatt ez ironikus hátteret adott szavainak. Végül mégis színész lett. Végzős társai között ott találjuk Vaszary Piroskát és Halmay Tibort.
Később a városligeti Műszínkörben kezdett dolgozni. Kilenc évig sínylődött itt, napjait a nélkülözés, a pénztelenség jellemezte. Egyetlen vigasza ekkor a színfalak mögötti zongora volt, ahová saját szórakoztatására ült le az előadások után. Az igazgató felfigyelt erre, és műsorra tűzte játékát. Az előadásokon az autodidakta zeneszerző saját szerzeményeivel rukkolt elő, egyre több nézőt csábítva a Műszínkör épületébe. Ismertté vált az arra járók körében, de a nagyközönség számára még mindig névtelen volt. Részint a hanglemezek betiltása miatt (mivel a győztes hatalmak ezeket betiltották akkortájt Magyarországon) részint, mert a rádió akkor még kevesek kiváltsága volt. Így híre élőzenében terjedt a színházlátogatók között.[5]

Első, országosan ismert dala az 1925-ben komponált „Még egy éjszaka…” című nóta. Ezzel betört a köztudatba, a dal tizenhatezer példányban kelt el. A siker annak volt köszönhető, hogy lassan újra legálissá vált a hanglemezgyártás, így négy felvétel is készült a darabból.
Pestet mégis egy másik dala, a „Ki volt az az asszony, akinek a szíve” kezdetű dala hódította meg. Az alsóbb társadalmi osztály, a cselédek, cipőpucolók, konflis-kocsisok között úgy terjedt, mint a pestis. Mégis a nagy sikerek között úgy döntött, hogy elhagyja a színházat. Csárdákba szegődött zongoristának. Egy ilyen előadáson figyelt fel rá Nádor József, a kis termete miatt „kis Seress” néven ismert fiatal tehetségre. Szárnyai alá vette, beajánlotta a Dohány utcai Kulacs vendéglőbe. Itt teljesen más életet tudott élni, mint azelőtt, rendes fizetésén lakást vett Pesten s egy télikabátot.[5]

Az 1923-1933 közötti tíz év rendkívül termékeny időszak volt alkotói munkásságában. Több mint negyven dalszöveget írt mások számaira, a körülbelül hatvan saját szerzeménye mellett. A Délibáb 1933. 25. száma, mint „a zeneszerzés kis termetű nagymestere” írt róla.
1933-ban megírta a „Szerelem az egész vonalon” című operettjét, melynek zenéjét s librettóját is ő írta. Azonban a mű sosem került színpadra, mert a rendezők nem voltak hajlandóak színre vinni, csak a már ismert operettírók műveit, annak ellenére is, hogy kollégái mindegyike remeknek tartotta az operettet. A közönségen kívül azonban a szakma képviselői nem tartották nagyra, s ez a színpadi művének kudarcával együtt mélyen megviselte. A világnak azonban mindig a mosolygós arcát mutatta, melyet jól tükröznek a róla szóló anekdoták.

Azonban az igazi Seress kiolvasható dalaiból, melyek borongós-szomorú hangulata annyira ámulatba ejtette a közönséget. A józanság és a realitás helyett a mélyről jövő érzelmeket, és a belső vágyakat énekli meg. Témái, a reménytelen szerelem, a szentimentalitás, az elérhetetlen boldogság a hallgatói szívébe hatolnak, s népszerűségét az egekbe röpítik.

Pestet is elérte a munkanélküliség, diplomások seperték az utcákat, mivel nem tudtak végzettségükhöz méltó állást találni. A pénz elértéktelenedett, munkahelyek mentek tönkre. A hangosfilmek megjelenésével a mozi-zongoristák, akik a háttérzenét szolgáltatták a némafilmek alatt munkanélkülivé váltak, ezért Seress is szorongott. Ezt – hogy megélhetése ilyen időkben, kardélen táncolt – még az sem tudta elhalványítani, hogy Pest legszebb asszonya, Jászonyiné Helénke otthagyta érte gazdag katonatiszt férjét, s felesége lett. Témái még inkább sötét színt kaptak, ahogy ő is egyre jobban az elkeseredett gondolatok hatása alá került.

Jávor László, a Szomorú vasárnap dal szövegírója Párizsban

Seress ekkor vállalta el Jávor László „Szomorú vasárnap”-jának megzenésítését. A dallam szerzése lassan haladt, a költő türelmetlenkedett. Azonban egy este Seress a Fórum kávéházban előadta a verset. A dallam simult a szöveghez, melyet c-moll hármashangzatokkal tett borzongatóvá. A megbízó határtalan örömmel fogadta a dalt, amit még akkor az aktuális közönségen kívül senki sem ismert. Egy Arányi Kornél nevű, Zeneakadémiát végzett fiatalember öt pengőért lekottázta azt fütty után (hisz a zeneszerző nem ismerte a hangjegyeket, csak a hangokat, s később sem tanulta meg őket). Majd egy kottamásolóval a Lovag utca 18-ból kinyomtatták a költségeket megosztva. A paksamétát Jávor rögtön a Csárdás kiadóhoz vitte.
Az első hetekben semmi érdeklődés nem volt iránta. Seress ezt újabb kudarcként élte meg, s új dalokkal kezdett foglalkozni. Korábbi dalsikerei ellenére a nem keresett szerzők közé került. Úgy érezte, minden hiába.
Elkeseredettségéből a Délibáb egy híre űzte ki, mely közölte, hogy Kalmár Pál, a kor neves énekese repertoárjába helyezte a Szomorú vasárnapot. A zeneszerző azonban nem örülhetett a hírnek, mert lassan kezdtek elérni hozzá a rossz hírek. Szőts Ernő, a rádió igazgatója meghalt, s a dal bemutatója elmaradt. A kudarcból aztán aggódás lett, ahogy bemondták, hogy öngyilkosságot követett el egy cseléd, s a lúgkövet ivott lány teteme mellett a Szomorú vasárnap kottáját találták meg. Seress nem értette, hogy került a kotta a lány kezébe. Egy hét múlva Lédig László pénzügyminisztériumi tanácsos egy taxiban fejbe lőtte magát, s búcsúlevele mellett a Szomorú vasárnapot találták.
1935. november 7-én a 8 Órai Újság támadást indított a dal és a szövege ellen, „Gyilkos sláger”-nek nevezte, és csak megcsonkítva közölte.

Seress Rezsővel interjú készült a történtekkel kapcsolatban. Az interjú úgy állította be, mintha Seress műve lett volna a szöveg is. Jávor Lászlót ez végképp elkeserítette.
Svájci, olasz, francia, német újságok vegyesen cikkeztek a „Szomorú vasárnap”-ról. A világmédia már „öngyilkos himnusznak” nevezte. A hangulat Európából átterjedt Amerikába is, ahol a The New York Times már arról számolt be, hogy Budapesten tömegek ugrottak a Dunába a dal hatása miatt. Az egész iróniája, hogy Magyarországon még ekkor alig volt híre a Seress-Jávor műnek. Így amikor egy francia úr Pesten ezt a számot kérte, a zongorista nem tudott mit kezdeni a kuncsaftjával. Végül kiderül, hogy melyik műről van szó, s nemcsak meghallgatta az úr, hanem magával vitte a kottát a párizsi Olimpia színpadára.[5]
A bemutatót követve Seress világhírűvé vált, a nagyvilág megismerte a szerzőt is. Eközben Magyarországon a szakma még mindig nem tartotta semmire, s Eisemann Mihály, Lehár, Ábrahám Pál, Zerkovitz Béla operettjeitől voltak hangosak a színpadok. Az interneten kering egy „idézet” a 8 órai újság egyik 1936. áprilisi számából, a baj csak az, hogy az idézet SOHASEM jelent meg a lapban.

Németországban Adolf Hitler került hatalomra, s hamarosan Magyarországon is zsidótörvények léptek életbe. A dala miatt elkeseredett Seresst egy este hazafelé menet az újonnan megjelent nemzetiszocialisták megverték. A dolgok előrehaladtával már származása miatt fellépésekre sem kérték fel. Munkanélkülivé vált. Ez ismét egy csapás volt a számára, hogy megvetett létére már eltartani se tudta magát. Nemsokára megérkezett a behívója, függetlenül attól, hogy már megtért-e. A nagykátai Honvéd Kiegészítő Parancsnokságon kellett jelentkeznie katonának. Végül fegyver helyett kapát kapott árokásásra, s front helyett az aknásított mezőket ellenőriztették vele. Édesanyját deportálták, egy haláltáborban halt meg. Fél veséjét egy német tiszt szétrúgta, miközben szolgálatot teljesített. Majd egy elegáns magasabb tiszt lépett ki egy fekete Mercedesből. Saját kezűleg akart véget vetni Seress életének, mondta társainak. Ezzel szemben azonban ruhát adott neki, s rejtegetni kezdte. Mint kiderült, járt egyszer Pesten, mikor a Szomorú Vasárnapot játszotta, s felismerte a többi munkaszolgálatos között. Hírneve mentette meg a háborúból, s a tiszt egy „H. W.” monogramos cigarettatárcát adott neki emlékbe.

Ebben az apokaliptikus érzületben született meg a „Meghalt a szeretet… című verse, melyet az átkozott dal, a „Szomorú Vasárnap” dallamához írt, mint egy alternatív szöveget az akkori világ arculatához.

Hazatérve feleségét, Helént egy másik férfi karjaiban találta. Hitvese ekkor elhagyta. A háborúban megviselt, s lelkileg összetört Seress azonban belenyugodott a helyzetbe. Később felesége megszakította szeretőjével a kapcsolatot. A zeneszerző megbocsátott neki, s attól kezdve soha többet nem esett köztük erről szó. Anyagilag is megsanyargatva napról napra élt. Amerikában az IRWING Trust Banknál 370 000 dollár volt befagyasztva a számára, várva, hogy eljöjjön érte, mert Magyarország akkori politikai helyzetében az átutalás nem volt lehetséges. Azonban a művész csak egy óceán távolságából nézhette a vagyont, mert pénze nem volt az útra, hogy felvegye. Egyébként is megálmodta, hogy zuhanásban leli halálát, s tériszonya is volt.
Saját számait nem játszhatta, mert azok feketelistára kerültek. Az ok a Horthy-féle polgári Magyarország népszerű kiszolgálása volt.

A forradalom kitörésekor biztatták, hogy hagyja el Magyarországot. Ő azonban maradt, akármennyire is meggyötörték élete során. A rádiózás, majd televíziózás elterjedésével egyre kevesebben látogatták az éttermeket, ahol játszott, és a rock and roll, Elvis Presley, a Beatles lassan szinte elfeledtették.

Ő mégis játszott, s lassan visszatért oda, ahonnan kezdte. Este, lámpaoltás után csak magának zongorázgatott. Ekkorra már semmije se volt. Se barátai, pénze, boldogsága, hallgatója, minden ami addig erőt adott neki a nehéz időkben elmúlt, s a feleségével is megromlott a kapcsolata.

“Hol lesznek már a Beatlesek, mikor én még mindig itt leszek…” – egykorú beszámolók és Presser Gábor elmondása szerint is gyakran énekelte ezt a dalt Seress.
Később napjai beszűkültek, már játszani sem volt miért, csak zenét hallgatott, s számolta a napokat. 1968-ban levetette magát lakása erkélyéből. Ugyan túlélte a zuhanást és ájult állapotban a MÁV-kórházba szállították, de később, január 11-én megfojtotta magát a dróttal, ami a gipszét tartotta.

Ismertebb dalai:

Szomorú vasárnap
Hiába van palotád Budán
Gyere, Bodri kutyám
Szeressük egymást, gyerekek
Fizetek, főúr
Állok, állok
Azért, mert szép
Bözsike a vasárnapi randevúra
Csak egy sápadt asszony tudja
Csendes ember lettem
Csak inni, inni
Csillogó hópehely
Csillogó szép csodás világ
Egy kicsit bolond vagyok
Egy kicsit fájni fog (Kalmár Pál)
Ha visszaűznek téged (első előadó Lukácsi Margit)
Akkor voltam boldog (Babusa Miklós szövege)
Akinek már minden mindegy (Czeglédi Gyula zenéje)
Azt a fehér rózsát te ültetted nékem (László Imre zenéje)
Akinek már álma sincsen (Csampai Ivo zenéje)
Hiába mondod, hogy aszíved másé (Mihola Gyula zenéje)
Csak átutazó vagyok itt a földön (Horváth Jenő egyik legnagyobb slágerének a szövegét írta)

• 1934: A Rádióban a hangtechnikusok előmelegítettek néhány viaszlemezt, és előkészítették felvételhez. Amikor készen voltak, kiderült, hogy maradt még egy felvételre alkalmas lemez. Martiny Lajos ekkor odaült a zongorához, és lejátszotta az első keze ügyébe eső kottát, minden kíséret nélkül, hogy kárba ne vesszen a lemez.
1934: Kalmár Pál Bécsben felvették zenekarral is. Akkoriban ez sem sem keltett feltűnést)
1935: (UK): [1] Paul Robeson Gloomy Sunday. a YouTube-on
1935: Pjotr Leschenko (orosz verzió: „Mratschnoje Woskresenje”)
1936: Damia (Francia verzió: „Sombre Dimanche”, szöveg: Jean Marèze és François-Eugène Gonda, zene: Seress Rezső)
1936: Hal Kemp, kíséri Hal Kemp együttese
1936: Paul Whiteman
1936: Awaya Noriko (japán verzió: „Kurai Nichiyoubi”)
1940: Artie Shaw, ének: Pauline Byrne
1941: Billie Holiday
1957: Josh White
1958: Mel Tormé
1958: Ricky Nelson
1959: Eila Pellinen (finn változat „Surullinen sunnuntai”)
1961: Sarah Vaughan
1962: Lou Rawls
1966: Judita Čeřovská
1967: Carmen McRae
1968: Genesis együttes
1969: Ray Charles
1978: Asakawa Maki
1979: Lydia Lunch
1981: Elvis Costello & the Attractions (Trust)
1982: Associates (Sulk)
1983: Marc and the Mambas
1983: Swans Way
1983: Jacques Calonne (Ténor Mondain) (francia címe: „Sombre Dimanche”, Jean Marèze és Gonda Jenő Ferenc)
1984: Peter Wolf
1985: Harri Marstio (finn címe: „Surullinen sunnuntai”)
1986: Christian Death
1988: Serge Gainsbourg (Le Zénith de Gainsbourg) (francia nyelven)
1991: Faragó „Judy” István (A Judy 3 c. LP-n)
1991: The Singing Loins (Songs For The Organ)
1992: Diamanda Galás (The Singer) (Desmond Carter versével)
1992: Sinéad O’Connor (Am I Not Your Girl?)
1995: Gitane Demone
1996: Sarah McLachlan (Rarities, B-Sides and Other Stuff)
1996: Mystic (The Funeral soundtrack)
1997: Hernádi Judit , A Levetett blues c. lemezén hallható
1998: Marianne Faithfull
1998: Satin’s Sadists (Their Sympathetic Majesties Request összeállításban)
1999: The Smithereens (God Save the Smithereens)
1999: Björk
2000: Kronos Quartet
2000: Sarah Brightman
2001: Iva Bittova (The Man Who Cried)
2001: Heather Nova (South)
2003: Edvin Marton
2003: Hot Jazz Band
2003: Priscilla Chan (más szöveggel, pop, kantoni nyelvjárás, „Gloomy Sunday”)
2004: Branford Marsalis (Eternal)
2004: MC Sniper (más szöveggel, rap, koreai)
2005: Jaurim (koreai groupsound)
2005: Eminemmylou, Legs MC közrem. (rap)
2005: Venetian Snares „Öngyilkos vasárnap”,Album: Rossz csillag alatt született(breakcore); eredeti Billie Holiday hangmintákkal
2005: Yellow Spots „Szomorú vasárnap” Album: Belezős balladák (2005)
2006: Emilie Autumn
2006: Tsukimono (on Famousfor15mb.com)
2006: Póka Angéla előadásában, Szomorú vasárnap (A Megasztárban)
2006: Red Sky Mourning
2006: Lucía Jiménez (a the Kovak Box filmben)
2006: Zaorany kytky [2] (Csehország)
2007: Transsylvanians (Németország)
2007: Candie Payne
2007: The Unbending Trees
Mahalia Jackson
Marc Almond
Mickey Baker
Anton Lavey
Rob Coffinshaker
2007: Nguyen Hong Nhung & Thuy Huong (Vietnamese singers) – az ASIA DVD 56-ról: Mua He Ruc Ro 2007 – Yeu Doi, Yeu Nguoi
2008: DJ Blackbird’s EP: Goth Kids and suicide singles
Portishead
2009: Ljiljana Buttler (Frozen Roses)
2009: Emilie Autumn
2009: R-Shitei(japanese band) – Kurai Nichiyoubi
2010: Köteles Leander és Vörös Attila előadásában, Szomorú vasárnap
2010: Tóth Vera és Kökény Attila előadásában, Szomorú vasárnap (A Megasztár-ban)
2010: Pallbearer – Gloomy Sunday demo
2013 DIAMANT (Gloomy sunday)
2014: Kalapács József akusztika előadásában az Autentikum című lemezén
2014: Joss Stone előadásában a 100 Tagú Cigányzenekar közreműködésével, Gloomy Sunday

130 éve született Seress Rezső, a Szomorú Vasárnap szerzője, aki megátkozta az emberiséget
A valaha felcsendült legszomorúbb dallam kiötlője minden bizonnyal maga is a legszomorúbb ember volt, aki valaha élt a Földön. Az élethez nem ragaszkodott, de a Kispipához és az oda tartozó örömlányokhoz és zsidó kisegzisztenciákhoz mindig hűséges maradt.
Legszebb dalainak már a nyitó sorai is beszédesek: Én úgy szeretek részeg lenni, mert akkor nekem nem fáj semmi. Fizetek, főúr, volt egy feketém és egy életem, mit elrontottam én. És az életmű és a világ tetején: a Szomorú vasárnap.
Ezt nem is szükséges tovább idézni, és nincs az a vájtfülű irodalmi és zenei elemzés, amely valaha megfejthetné, hogy ez a két egyszerű szó együtt, mögöttük a gyötrően komor, vigasztalanul önmagát ismétlő és erősítő dallammal, hogyan tudta minden reménytelenségek végső kifejezőjévé tenni ezt a látszatra oly ártalmatlan, melankolikus slágert. Valami pokoli varázslat ül ezen az alattomosan fülbemászó számon, amely első akkordjától kezdve a hatalmába kerít minket és napokig nem enged el: olybá tűnik, Seress Rezső megátkozta benne az emberiséget.
A keserű, reménytelen elvágyódás dalnoka volt: „művészkarrierje” úgy kezdődött, hogy megszökött otthonról és beállt egy cirkuszba artistának: kis termetű volt és el akart rugaszkodni minden emberi köteléktől. Aztán egy próbán a mélybe zuhant, szinte csoda, hogy túlélte. Tovább menekült, színésznek állt, a városligeti Műszínkörben dolgozott és néha félrevonulva zongorázgatott magában.
Ez az önmagát szórakoztató „kunsztja” végül színpadra került, később pedig segített neki, hogy olyan előkelő helyre kerülhessen zongorálni, mint a Dohány utcai Kulacs vendéglő. Így verekedte fel magát, átmenetileg, a középosztályba, miközben szerzeményeiért majd megőrültek az úgynevezett „alsóbb néposztályok”, a cselédek és az inasgyerekek: az ő egyszerű, de messze szálló vágyaik trubadúrja volt. A kicsik nagy hiteinek és szükségszerű, hatalmas csalódásainak dalköltője. Dalainak fájdalmas melankóliája egyedül arról tanúskodik, hogy ezt a világot nem a kicsik számára rendezték be.
Makacs rosszkedvét kitartó tréfacsinálással leplezte akkor is, amikor aránylag a legjobban ment neki, ezt a róla szóló anekdoták hosszú sora is tanúsítja. A ’20-as és a ’30-as évek fordulóján ontotta magából a dalszövegeket és a kedvét egyre komorabbra színezte a gazdasági válság és Európa, benne Magyarország és a Kulacs vendéglő egyre világosabban kirajzolódó jövője.
Jól megalapozott rosszkedvében, hosszú kínlódás után, megzenésítette egy különben szintén zsidó rendőri riporter, Jávor László egyik szerzeményét, amelynek a címe Szomorú vasárnap volt. A munkát Pesten még alig játszották, amikor már Európában is kisebb öngyilkossági hullámot indított el és „az öngyilkosok himnusza” villámgyorsan baljós – máig tartó – világhírre tett szert. Terjedését az tette lehetővé, hogy amikor Seress egy kávéházban lejátszotta, egy zeneileg képzett fiatalember a dermedt közönség soraiból erőt vett magán és gyorsan lekottázta: Seress Rezső maga ugyanis még csak a kottát sem ismerte.
Ahogy haladtak előre az események jól ismert medrükben, Seresst egy ízben megverték az utcán, nem léphetett fel, majd megkapta a munkaszolgálatos behívóját is. Néhány komolyabb kellemetlenség és veseleverés után viszont homokszem került a gépezetbe: egy német tiszt felismerte és elbújtatta. Az „öngyilkosok Himnusza” megmentette az életét, még két és fél évtizednyi búbánatra hagyva neki időt. De azért levonta a szükséges következtetéseket a Szomorú vasárnap dallamára.

Ősz van és peregnek
A sárgult levelek
Meghalt a földön az
Emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel
Zokog az őszi szél
Szívem már új tavaszt
Nem vár és nem remél.
Hiába sírok és
Hiába szenvedek
Szívtelen rosszak és
Kapzsik az emberek
Meghalt a szeretet.
Vége a világnak
Vége a reménynek
Városok pusztulnak
Srapnelek zenélnek.
Emberek vérétől
Piros a tarka rét.
Halottak fekszenek az
Úton szerteszét.
Még egyszer elmondom
Csendben az imámat:
„Uram, az emberek
gyarlók és hibáznak…”
Vége a világnak!

A világnak valóban vége volt, de az élet azért még ’45 után is ment tovább. Ő egy darabig lelkesedett a kommunizmusért, de a rövid életű szerelem nem volt kölcsönös. Művei indexre kerültek dekadens, gyanús szerzeményekként.
Az ’50-es évektől fogva lassan kikopott a világból, egyre magányosabban verte a zongorát vagy hallgatta a lakásában a Szomorú vasárnapot. Kikopott, de tudta magáról, hogy végleg nem megy el. “Hol lesznek már a beatlesek, / mikor én még mindig itt leszek…”- dúdolta lemondó, kissé tán sértett magabiztossággal.
Amerikában mesés összeg gyűlt össze a jogdíjaiból, de nem ment el érte, hogy felvegye. Nem is tudott és bizonnyal nem is akart. Még ’56-ban sem. Maradt a Kispipában inkább.

Aztán, 78 évesen, az 1968-as év első napjaiban vette a kalapját, szólította ama főurat és a hozzá illően bizarr, komikus katasztrófasorozatot produkálva távozott. Kivetette magát az ablakon, de ismét nem halt meg, úgyhogy a kórházi gipsz drótjával volt kénytelen megfojtani magát, hogy végre abbahagyhassa ezt az immár végtelenül hosszúra nyúló, kilátástalanul szomorú vasárnapot.
De azért van itt még valami. Egy amolyan végrendelet-féle. Egy tulajdonképpen rémesen bugyuta dalszöveg. Arról, hogy akkor mit lehet csinálni mégis. Az az ötlete támadt, hogy „szeressük egymást, gyerekek, mert minden percért kár”. Ezt, a múlandóság esélyeit tudta szembeállítani a nyomorral, a huszadik századdal úgy, ahogy van, a Szomorú vasárnap átkaival. Nem egy nagy ötlet, de senki sem talált még ki ennél jobbat, a „kis Seress”-nél nagyobb gondolkodók sem. Úgyhogy maradjunk is ennyiben most.
Seress Rezső ma volna 130 éves.